Félreértések, szerelmi gubancok, kisebb-nagyobb hazugságok álférjjel, westernkalappal és dallamos zenékkel. Megnéztük a Karinthy Színház Maga lesz a férjem című, háromfelvonásos előadását, és meglepően sokat nevettünk.

Alapvetően nem rajongok a zenés darabokért,
amelyekben a szereplők számomra gyakran váratlanul és indokolatlanul fakadnak
dalra két prózai jelenet között. Ezért jó adag fenntartással ültem be az
előadásra, és az első felvonás elején még úgy tűnt, hogy pont azt kapom, amire
számítottam. Később azért összeállt a darab, így a végén, ha nem is katartikus,
de kellemes élménnyel távozhattam a színházból.

A Maga lesz a férjem nem is
próbál több lenni annál, ami: habkönnyű zenés szerelmi komédia, amelyben a
zsánerre jellemző ajtócsapkodások, félreértések, helyzetkomikumok vezetnek az
előre borítékolható végkifejlethez. A fináléban ezért (majdnem) mindenki
megkapja, ami vagy aki után vágyakozott, hogy aztán boldogságban úszva, vidáman
énekelve áttáncoljon a még szebb jövőbe.

A harmincas években játszódó
történetben a fiatal Margit abbáziai nyaralásán rádöbben, hogy sokkal
könnyebben magába tudja bolondítani a férfiakat, ha férjezett asszonynak adja
ki magát. „Agyafúrt” terve összejön: sikerül kifognia Bobbyt, a gazdag, de nem
túl eszes amerikait, aki követi Pestre, hogy nem létező férjét rávegye a
válásra, majd megkérje imádottja kezét. Margit ezért gyorsan álférjet kerít
magának Dobokay Gábor ügyvéd személyében, aki rövid habozás után belemegy a
játékba (hogy aztán természetesen szerelembe essenek). A különböző bonyodalmak
és civódások ebből az alapszituációból fejlődnek tovább, miközben a színen
időről időre feltűnik az ügyvéd menyasszonya, a mindentudó komornyik, az
amerikai után epekedő unokanővér és Margit szülei is.

Ki kell emelni a négy főből álló zenekart, amely sokat hozzátesz a darab élvezeti értékéhez – nekik köszönhetően még a váratlanul felbukkanó Dallas-főcímdal sem hat túl erőltetettnek. Az pedig nem az ő rovásukra írható, hogy kivétel nélkül minden szereplő kap minimum egy éneket. Még a mellék-mellékszereplőt játszó Pusztaszeri Kornél is, aki Margit elmeorvos apjának asszisztensét, Demetert alakítja, és akinek az az egyetlen dolga, hogy az embereket kidobja a rendelőből, majd miután szalmiákszeszt lélegzett be, újabb bevetésre készen várjon.

Kocsis Judit kitűnően hozza a mindenbe
belekotyogó, férjét pattogtató teltkarcsú mamát, és rendkívül dinamikus és
komikus párost alkot a Németh Gábor alakította Szabó doktorral; talán az ő
kettősük a leginkább szerethető. Lázár Balázs pedig a komornyik, Szilveszter
szerepében csak éppen annyira irritáló, amennyire kell. 

A főszereplők alakításai hitelesek, és énekhangban is hozzák a kötelezőt. Talán csak a bonviván Dobokay Gábort alakító Kocsis Dénes lóg ki a sorból, akiről nehéz elképzelni, hogy a modern és felvilágosult Margit (Erdélyi Tímea) beleszeret, és dobja miatta a gazdag amerikait. A nevetséges macsó, Bobby szerepében Miller Zoltán kifejezetten remek. Bár a végén talán túl gyorsan gyógyul ki korábbi szerelméből, majd szeret bele a Jenes Kitti által megformált unokanővérbe, Veronikába, ez nem az ő, hanem a dramaturgia hibája.

A darab végére csak Dobokay korábbi szerelme-menyasszonya, Mimi marad pártában, holott Bánovits Vivianne igazi femme fatale, akiért már ránézésre is megőrülnek a férfiak. Mivel történetszála lógva marad, furcsa a fináléban azt látni, hogy boldogan együtt táncol Demeterrel, akiről a végére valahogy kiderül, hogy valójában az apja. Gyanús, hogy egy tapsmester is ült a közönségben, aki ekkorra kicsit már túl is tolja a feladatát: az előadás annyira azért nem fenomenális, mint amekkora ovációt igyekszik kicsalogatni a nézőkből.

A Maga lesz a férjem a hibái ellenére élvezhető és szerethető előadás, amelyben a nem túl bonyolult karakterek, az egyszerű és különösebb meglepetések nélküli történet nem fog bennünket töprengésre késztetni – de ez nem is hiányzik. Pont úgy működik, mint egy kedd esti amerikai vígjáték valamelyik kábelcsatornán: komfortos és habkönnyű szórakozás néhány jól eltalált poénnal. Néha nem is kell több.

Fotók: Karinthy Színház/Görgényi Gábor